sokoldalú
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]sokoldalú (comparative sokoldalúbb, superlative legsokoldalúbb)
- versatile, multifaceted, many-sided, of many talents (capable of doing many things competently)
Declension
[edit]Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | sokoldalú | sokoldalúak |
accusative | sokoldalút | sokoldalúakat |
dative | sokoldalúnak | sokoldalúaknak |
instrumental | sokoldalúval | sokoldalúakkal |
causal-final | sokoldalúért | sokoldalúakért |
translative | sokoldalúvá | sokoldalúakká |
terminative | sokoldalúig | sokoldalúakig |
essive-formal | sokoldalúként | sokoldalúakként |
essive-modal | — | — |
inessive | sokoldalúban | sokoldalúakban |
superessive | sokoldalún | sokoldalúakon |
adessive | sokoldalúnál | sokoldalúaknál |
illative | sokoldalúba | sokoldalúakba |
sublative | sokoldalúra | sokoldalúakra |
allative | sokoldalúhoz | sokoldalúakhoz |
elative | sokoldalúból | sokoldalúakból |
delative | sokoldalúról | sokoldalúakról |
ablative | sokoldalútól | sokoldalúaktól |
non-attributive possessive - singular |
sokoldalúé | sokoldalúaké |
non-attributive possessive - plural |
sokoldalúéi | sokoldalúakéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- sokoldalú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN