elégedetlen
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]elégedetlen (comparative elégedetlenebb, superlative legelégedetlenebb)
- unsatisfied, discontented, disgruntled, dissatisfied, displeased (with/at something -val/-vel)
- Antonym: elégedett
- egy elégedetlen vásárló ― a dissatisfied customer
- elégedetlen az életével ― to be unhappy with one's life
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elégedetlen | elégedetlenek |
| accusative | elégedetlent | elégedetleneket |
| dative | elégedetlennek | elégedetleneknek |
| instrumental | elégedetlennel | elégedetlenekkel |
| causal-final | elégedetlenért | elégedetlenekért |
| translative | elégedetlenné | elégedetlenekké |
| terminative | elégedetlenig | elégedetlenekig |
| essive-formal | elégedetlenként | elégedetlenekként |
| essive-modal | elégedetlenül | — |
| inessive | elégedetlenben | elégedetlenekben |
| superessive | elégedetlenen | elégedetleneken |
| adessive | elégedetlennél | elégedetleneknél |
| illative | elégedetlenbe | elégedetlenekbe |
| sublative | elégedetlenre | elégedetlenekre |
| allative | elégedetlenhez | elégedetlenekhez |
| elative | elégedetlenből | elégedetlenekből |
| delative | elégedetlenről | elégedetlenekről |
| ablative | elégedetlentől | elégedetlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
elégedetlené | elégedetleneké |
| non-attributive possessive - plural |
elégedetlenéi | elégedetlenekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- elégedetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- elégedetlen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).