magafajta
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]maga (“oneself”) + -fajta (“sort, kind, type”)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]magafajta (not comparable)
Usage notes
[edit]The forms referring to other persons are:
- magamfajta (“like me”)
- magadfajta (“like yourself”)
- magunkfajta (“like us”)
- magatokfajta (“like yourselves”)
- magukfajta (“like them”)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | magafajta | magafajták |
| accusative | magafajtát | magafajtákat |
| dative | magafajtának | magafajtáknak |
| instrumental | magafajtával | magafajtákkal |
| causal-final | magafajtáért | magafajtákért |
| translative | magafajtává | magafajtákká |
| terminative | magafajtáig | magafajtákig |
| essive-formal | magafajtaként | magafajtákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | magafajtában | magafajtákban |
| superessive | magafajtán | magafajtákon |
| adessive | magafajtánál | magafajtáknál |
| illative | magafajtába | magafajtákba |
| sublative | magafajtára | magafajtákra |
| allative | magafajtához | magafajtákhoz |
| elative | magafajtából | magafajtákból |
| delative | magafajtáról | magafajtákról |
| ablative | magafajtától | magafajtáktól |
| non-attributive possessive - singular |
magafajtáé | magafajtáké |
| non-attributive possessive - plural |
magafajtáéi | magafajtákéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- magafajta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN